Morvai Krisztina megjelenése a pártunkban csak a pont volt az I betűn. Én 2003-ban kezdtem a Jobbikban politizálni, s nagyon sok emberrel talákoztam. Rengeteg tisztességes magyarral, családapákkal, akik a szüleikért és a gyerekeikért küzdenek, fiatalokkal, akik csillogó szemekkel hisznek Magyarország újraélesztésében. Többségük vakon követné Vona Gáborékat a halálba. Gábort régóta ismerem, tisztelem, régebben még barátok is voltunk. Gábor sajnos sok mindent nem lát tisztán, és egy idő után kényszerpályára szorult. Még tavaly is arra figyelmeztettem, hogy jól gondolja meg kiket engedünk magunk közé, kikben bízunk meg. Gábor egy igazi tisztességes magyar ember, de sajnos nem hibátlan. Örökké a saját világában él, s mondjuk ki: az emberismerete egyenlő a nullával.
Nekem Krisztina mindig is gyanús volt. Ő erősködött, hogy szükségünk van egy pártonkívüli, népszerű emberre.
Üvöltözésekbe átcsapó viták voltak arról, hogy miért ne a Gábor vezesse az EP listát.
Nekem szép lassan összeállt a kép. Krisztináról istenigazából semmit sem tudunk, viszont az igazi Jobbikosok alól kiszervezték a pártot azáltal, hogy az emberek Krisztina után mennek. Gábornak is a szava jóval kevesebbet ér, mit ezelőtt.
Jelenleg úgy állunk, hogy bejutatunk 2-3 képviselőt az EP-be, de ők teljesen önműködőek lesznek, s a többszázezer embert átverve, becsapva, ki tudja, hogy hova terelik majd a szeretett pártunkat.
